Testiségünk gondozatlan kertje - beszélgetés Szentesi Szilviával intimitásról, nőiségről

Intimlandia, egy bensőséges, érzéki szféra, eleve elrendelt kapcsolódásunk az istenihez, legmélyebb, ősi ösztönvilágunkhoz az illatok, érintések, a megélt és elnyomott vágyaink birodalmában. Intenzív összeköttetésünk önnön magunkkal, a saját szexualitásunkkal, az örömszerzés művészetével, melynek magja felett évezredek súlya döngölte simára a földet. Csak kötelességtudatból írom le, hogy 18 év feletti tartalom, mert nem így gondolom. Az én hitem szerint tabuk nélkül kellene felnőnünk, a fizikai test szeretetével, vállalt meztelenségünkkel, felismert és jól használt női és férfi energiáinkkal belül és egymásban. Helyesen időzített, kornak megfelelő szexuális edukációval, testazonossággal, önszeretetre neveléssel, már a kezdetektől.

Szentesi Szilvia, intimitás/nőiesség-férfiasság mentorral, a Bliss intimitás magazin megalapítójával, az Intimlandia testápoló, kényeztető termékcsalád tervezőjével beszélgetek. Örömmel érkezem ide, a piliscsabai “Kisékszerdobozba” (ld. Instagram) melynek minden sarkából érzékiség árad, mindaz, amit a ház bájos úrnője már a megjelenésével is képvisel.

Érkezésemet követően percek alatt esem szerelembe egy kávékülönlegességgel, melyet Szilvi valami egzotikus, fűszeres vágyserkentő kakaószórással kínál. A kamera is hamar előkerül, magamba szívom a párolgó rózsa illatát és kíváncsisággal telve gondolom, nem is kell ennél több egy jó beszélgetéshez.

Szereted ha fotóznak?

Számomra ez is egy játék, hogy mit engedek láttatni magamból, meg merem-e mutatni azt aki vagyok, a hibáimmal együtt. Másrészről néha úgy vettem észre, hogy egyik-másik képen túl határozott nő benyomását keltem, pedig tényleg szeretném kifejezni és közvetíteni azt a női lágyságot is, ami bennem van. Jól esik kísérletezni a pózokkal, ahogy a hajamhoz érek vagy megnyitom az ajkaimat - ez nálam nem a magamutogatásról szól, inkább a kíváncsiságról és a határaim feszegetéséről. Az összeszorított száj például a megfelelési kényszert tükrözi, hasonlóan a női nemi szervhez, amely ugyanúgy csak ellazult állapotban képes örömteli befogadásra. Erre az intim képzésben is nagy hangsúlyt fektetek, hogy merjünk játszani, otthon is, egyedül is, elengedni, felfedezni magunkat.

Az intimitás sajnos egyike a legerősebben tabusított témáknak.

Épp a napokban voltam egy alternatív színházi előadáson, ami tele volt érzékiséggel, szexualitással. Miután lement a függöny, kifelé menet egy riporter kérdéseket tett fel a távozó nézőközönségnek, akik közül sokan nem mertek nyilatkozni, nem akartak ilyen témában véleményt nyilvánítani, sőt mintha tartottak volna attól, nehogy valaki meglássa, hogy ott jártak. Szomorú, hogy még mindig ennyire szemérmesek maradtunk a legelemibb vágyainkat illetően.

Ezért hoztad létre a női közösséget?

Úgy érzem, nagy szükség van a női összefogásra. Egymás szoros támogatása nagyon széles spektrumot fedhet le, akár az élet fontosabb női beavatási pontjain, mint a szülés, a gyermekágyi időszak, a ciklusaink, de ide sorolható minden, amit régen a nők adtak át egymásnak: a generációkon átívelő tanításokat. Elmagányosodtunk, behúzódtunk, távolságot tartunk - és erre a pandémia időszaka csak ráerősített - pedig óriási igény van a kapcsolódásra, egyre másra alakulnak közösségek különféle témák köré csoportosulva, mégis ugyanazzal a szándékkal: hogy támogassuk egymást.

Az egyén kapcsolódni vágyik és én azt mondom, nincs mire várni. Mert az emberek ha érzik is a hiányt, de varázslatot várnak, azt vallják “majd ha szerelmes leszek, majd ha olyan partnerem lesz, ha kirepülnek a gyerekek, ha lemegy rólam pár kiló, majd akkor…” Épp ez a lényeg, hogy nem szabad arra várni, hogy majd egy külső inger vagy történés belobbantja, megoldja az életünket, mert ez nem így működik. Mindig a folytonosságot hangsúlyozom, egy állapotot, amiben kerek és egész vagy, ahol szeretni tudod magad, amibe egészen más szinten érkezik meg, akár a férfi energia. Nem is vagyok igazán népszerű azzal a véleményemmel, hogy a szexuális kisugárzáshoz nincs feltétlenül szükség férfire, mert egyébként óriási szükség van rájuk, de ha nőként ismered magad és ki tudsz alakítani magaddal egy bensőséges viszonyt, megélni a teljességedet, akkor és csakis akkor kerülhetsz egyensúlyba.

Többször hansúlyozod, hogy ennek egyedül is létre kell jönnie. Még mindig ennyire él a hitrendszer, hogy csak egy férfi által élhető meg a nőiségünk, a szexualitásunk, az erotikus énünk?

A képzéseken felhívom a figyelmet arra - és ha lehet ilyet mondani, ez egy tipikus női “hiba”, hogy nem csak velünk szemben sok az elvárás, de a férfiaktól is mindent el akarunk várni. Legyen jó szerető, igaz barát, lelki társ, értsen mindenhez, adjon biztonságot és még segítsen a háztartásban is. Ez mind sajnos nem teljesíthető egyszerre. Nagyon jellemző az is, amikor egy nő például hazaérkezik egy lelket feltöltő foglalkozásról, azonnal meg akarja osztani a felismeréseit a párjával. Ez “too much”!!! Nagyon sok!!

És itt jön be a TÉR fontossága!

Mert az erotika nem valami, amit meg kell szereznünk, hanem maga A TÉR, ahová belépünk és ha ez nem épül fel, nincs hová belépni.

Csak annyit kellene adni magunkból, amennyi szükséges, ez is játék! A férfiakkal játszani kell, fenntartani az érdeklődésüket, hagyni, hogy adott esetben megtarthassák az aktivitásukat. Ha én magnetikussá teszem magam, feltöltöm a közös teret olyan energiával, ami kíváncsivá teszi a férfit és közeledni akar hozzám.

Számomra a szexualitás egy bizonyos minőségében önismereti út, egy filozófia és azt hiszem, a legspirituálisabb dolog, ami létezik. A test és a lélek egységét az emberi korszakokban megpróbálták kettéválasztani, mert vagy szajha voltál vagy anya, vagy boszorkány vagy rendes asszony, vagy spiri vagy racionális gondolkodású, a kettő együtt nem létezhetett. Az egyik fontos állomása ennek, amivel én is foglalkozom, az a saját testeddel való kapcsolat, ebben adok inspirációkat a munkám során, ezt tanítom egyéni és páros konzultációkon és az online női klubban is, amelyet 15 fejezetre osztottam olyan témákban mint, testtudat, érintés, masszázs, férfi érintés, örömszerzés és így tovább. Ide minden héten teszek fel új anyagokat és igyekszem a hétköznapokban is könnyen alkalmazható, gyakorlati tanácsokkal szolgálni.

Kiemelnél ezekből egy példát vagy olyasvalamit, amin bármelyikünk könnyedén tudna változtatni a mindennapi életében?

Kezdjük rögtön az intim testrészeknél. Nekem az ad biztonságot, ha kapcsolatban vagyok a testemmel, ez pedig nem merül ki abban, amit legtöbben teszünk, hogy végigsimítjuk a karunkat zuhanyzás közben vagy bekenjük magunkat testápolóval. Kifejezetten szeretek foglalkozni az ősi tantrikus hagyomány szerinti három legfontosabb női energiaközponttal, a jónival (ami a női nemi szerv szanszkrit elnevezése), a hassal és a mellekkel. A jóni ugyanis a mi arany iránytűnk, ami akkor tud működni és jelezni, ha érez, ha kapcsolódunk hozzá. A kapcsolat alatt nem azt értem, hogy néha leborotválom, vagy veszek egy jó fehérneműt, vetek rá egy pillantást, amikor öltözöm, vagy elmegyek nőgyógyászhoz, ahol le kell húznom a bugyit, sem azt, hogy azon keresztül hozom világra a gyermekem, ott pisilek és ott menstruálok.

Ahogy a meditációval, a megfelelő légzéstechnikával a jelenbe tudunk helyezkedni, olyannyira képesek vagyunk kapcsolatba kerülni a saját nemi szervünkkel, a nőiségünkkel, a kreatív energiaközpontunkkal, hogy nem lesz szükségünk más iránymutatásra, más külső megerősítésre. Hiszen OTT van az információ, csak közel kell kerülnünk hozzá, egészen odáig, hogy mi esne jól neki, milyen intimitásra, érintésre vágyik.

Fiatal korban még könnyedén hordozunk egy látszólagos önbizalmat a hamvasságunk jogán, arra támaszkodva, mennyire látnak vonzónak minket, hányan fordulnak meg utánunk az utcán. Ez is az érési folyamat része, de ha nem alakítunk ki egy önszereteten alapuló biztosabb elfogadást, akkor bizony idősebb korunkra elbizonytalanodunk, összezavarodunk és nem találjuk meg a helyünket a saját testünkben, a szexualitásunkban, így kiürülnek a tartalékok és az élet egy örömtelen eseménysorozattá zsugorodik.

Problémák mindig voltak, vannak és lesznek és ezeket nem elég annyival megoldani, “jó, most kipróbálom ezt a módszert, megtanulom a technikát vagy elmegyek valahova és kitombolom magam…de aztán hazamegyek a dobozomba, felveszem a maszkomat és visszabújok mögé. Beülök az irodába, hogy ne tudjon rólam senki semmit.”

Ne szégyelljünk megmozdulni, akár otthon táncolni, meztelenre vetkőzni, érezni a testünk határait és felfedezni azt a ragyogó nőt, aki bennünk lüktet és a szexuális kisugárzásunk forrása.

Olyan jó lenne, ha a nők képessé válnának inkább magukba fektetni azt a rengeteg energiát, amit kívülre töltenek - ehhez a kinyíláshoz idő kell, de könnyek és nevetések árán végül sikerül lebontani a kagyló héját és kapcsolatot teremteni a sérült részünkkel - azzal, aki például nem meri megérinteni magát, öngyönyört átélni, lebontani a védekezést, a támadást, a megadást, megannyi akadályt, ami az idők során a testi gyönyöreinkhez tapadt.

Ezek szerint a fiatalos középkorúak, a “jó bőrben” lévő idősebb korosztály, a magát nem elhanyagoló, kifelé nőiséget mutató nőtársadalom is bajban van?

A nők folyamatosan kontrollálnak vagy épp kontroll alatt vannak. Nagyon sokan állítják büszkén magukról, “milyen férfiasan működöm”, ez nem csak a felső vezetőket, magas beosztásban ülőket érinti. Egyáltalán nem!

A repülőteret szoktam példaként felhozni: ”Vedd fel! Tedd le! Hozd át! Állj ide! Lépj oda!” Mi nők, kezdünk olyanná válni a mindennapi életünk során, mint egy nagy felkiáltójel. Közben a férfi csak áll és nincs tere megmozdulni, sőt ő is anyát keres, mert azt tanulta, hogy a nő, az anya csak felszólító módban létezik. A férfiak elpuhulnak, egyre kevésbé veszik kézbe a dolgaikat, míg a nők megkeményednek és végül ők egyedül intéznek mindent. Közben az is felmerül, hogy igaza van-e annak, aki áhítattal azt gondolja, hogy az “ANYASÁG” egy lágy, nőies minőség. Tudom, hogy kiábrándító, amit mondok - és persze nyilvánvaló, hogy létezik az anya-archetípus, aki teremt, befogad és világra hoz - és a legtöbb nő él ezekkel a minőségekkel, amikor épp gondoskodik, vigasztal, simogat, ringat, gyógyít, együttérez, szeret - de többségében sajnos egyáltalán nem nőiesek az anyák.

Az anyák, a feleségek, az egyedülállók a mai korban a nap nagy részében maszkulin energiákkal operálnak: szerveznek, diktálnak, ellátnak, irányítanak, felelősséget vállalnak. Mire aztán középkorba érnek, már nem akarnak megfelelni senkinek, meg akarják élni a szexualitásukat, lepillantanak a gyerekállapotba degenerált, elkényelmesedett társukra, legyintenek egyet és lelépnek. Egyedül maradnak egy a lelkükben soha meg nem talált, fel nem fedezett nőiséggel.

És utána?

Most persze tendenciákról beszélek, de így talán érthető a lényeg. Folytatva tehát megérkezik a változókor és a nők megint elfelejtik megragadni ebben a második tavasz lehetőségét, egy új minőségű, bátrabb, szabadabb szexualitást, inkább hallgatnak a “mainstream”-re, hogy “itt a vége, most már meg kell öregedni, küzdeni a hormonokkal, tovább ráncosodni és ennyi volt, ez maradt.” Közben hiába repülnek ki a gyerekek, mert a nők továbbra is szerepben maradnak, nem merik kiengedni a kezükből az irányítást. Én azt mondom, ezt a kontrollt, a pörgést, ezeket az automatizmusokat ABBA KELL HAGYNUNK! A csoportban is ezt tanítom, hogy tanuljunk meg újra ellazulni, belassulni és teremtsük végre meg azt a kis teret! Mert enélkül nem tud megérkezni, sem az önszeretet, sem a női, sem pedig a férfi energia.

Na ilyenkor jönnek a szokásos válaszok, hogy miért nem megy, most ezért, máskor azért. Elmondok még egy személyes példát is, mert nagyon tipikus. Nemrégiben együtt nyaraltam egy barátnőmmel, aki szintén egyedülálló. Mikor megnézte őt egy férfi az utcán - amit persze észre sem vett! - szóltam neki. Ő azonnal elintézte egy kézlegyintéssel, mondván, hogy “ááá, úgysem érdekel, különben is, hogy néz már ki!”

NEM TUDUNK belehelyezkedni a Nőiségünkbe és átlépni egy megengedő attitűdbe, ahol nem kész válaszaink vannak, hanem nyitott érdeklődésünk és rugalmasságunk, azzal a játékossággal, hogy ”bármi jöhet”. Fontos a határaink tisztelete, de olykor könnyedség sem árt, egy kis flört, akár csak magunkkal. Nem baj, ha “rossz” lesz, nem baj, ha jó, mert én stabil vagyok, képes vagyok befogadni, képes leszek mit kezdeni vele, mert jó vagyok így, ahogy vagyok. Ez lenne a legfontosabb.

Mit gondolsz erről, miért férfiasodnak el ilyen markánsan a nők?

Ha tudod az értékeidet, tisztában vagy magaddal és nincs benned egy állandó belső szorongás, akkor ez nem történik meg, tehát a gyökere, ami miatt kontrollálnak és férfiasodnak a nők, azért alakul ki, mert sérültek: valamikor megsérültek. Ez lehet konkrét veszteség, bántás, fájdalom, hozott vagy kapott minta, de ha mögé néznénk: mindenkiben ott rejlik a potencionális nő. A nagybetűs NŐ, aki szeretné magát megnyitni, élvezni a testiségét. De ezt mi mélyen elzártuk magunkban és nem hagyjuk a felszínre törni. Szenvedünk, hiányérzeteink vannak, ami pedig sokszor nem belső, hanem külső utakra visz minket: akkor jön az asztrológia, a családállítás, a tenyérjóslás - ami önmunkával kombinálva persze jó és hasznos is lehet - de mi ezáltal is sokszor csak újabb kifogásokat gyártunk a sérült belső gyermek számára, aki aztán 50-70 éves korára még mindig elégedetlen és meg van győződve arról, hogy mindent megpróbált, mégsem talált megoldást.

A klienseidnek mit mondasz először? Nem rettennek vissza attól, hogy már megint problémákkal kell foglalkozniuk?

Elsőként azt próbálom megmutatni nekik, hogy az egész élet tud erotikus lenni, láthatod ezt a növényekben, az állatokban, a természetben is. A teremtés minden ízében tetten érhető egyfajta balzsamos, érzéki állapot, ennek a részévé válhatsz, ahogy kitöltöd a kávét, ahogy megmozdítod a csípőd vagy ahogy a tükörbe mosolyogsz. A hangok, a zene, az ízek, illatok, esszenciák mind telve vannak fűtött, szexuális rezgésekkel, a teremtés energiájával.

Amikor valaki elhatározza, hogy kibontja magát ennek, nem elsőként a problémáira fókuszálunk, jóval inkább az élet sokszínűségére, a végtelenségére, a saját szabadságunkra.

A gyönyör átélésére is tanítod a nőket, hogyan tudnád röviden leírni ezt a folyamatot?

Elsőként tegyük helyre, hogy miből is lesz a gyönyör? A válaszom: energiából és ellazultságból. Először tehát felébreszted az energiát - és most direkt nem szexuális energiát említek - hanem az életerő energiáját, amiben benne van a szexualitás is. Ha ez az energia nem jön létre, akkor nincs mit finomítani, irányítani, és itt jön az első akadály, a szégyen gátja.

Ilyenkor foglalkozunk a légzéssel, mert légzés és a gyönyör szoros kapcsolatban állnak egymással, de nem túlzok, ha azt mondom: az emberek nagy része még lélegzetet sem mer venni, mert szégyelli. Hogy miért?? Mert ha lélegzel akkor érzel! És mi nem akarunk érezni. Nem merünk sóhajtani egy intim helyzetben. Aggódunk, hogy nézünk ki, elterelődünk (erről nagyon hosszan tudnék mesélni, de akkor folytassuk csak a lényegre hagyatkozva az energiával).

Az energiát fel kell szabadítani vagy útjára kell engedni, hogy egy magas izgalmi szintbe kerüljünk, mert ha ez megvan, akkor jöhet az ellazulás, a megadás. Na és akkor? Akkor már nem csinálunk semmit, csak hagyjuk hogy megtörténjen és ha az elménkben ellazulva, a szívünkben megnyílva ezen a magas izgalmi szinten vagyunk (és direkt mondom fentről lefelé - ez fontos -mert a férfiaknál a tantrában pont fordítva van), akkor puha a hasunk és puha a hüvelyünk. Itt kellene figyelni a férfiaknak, nőknek: hogy NEM feszes puncikra van szükség - amit gondolunk, amit üzen a pornó marketing, meg a patriarchális társadalom meg a saját női elvárásaink - mert feszes punciból nem lesz gyönyör! Csak a nedves, puha, sárgabaracklekvár állagú hüvely képes arra, hogy átélje ezt a mámort. Ha ebbe belelazulunk, akkor a test minden forszírozás nélkül orgazmikus érzésekkel ajándékozza magát és így bele fog rezegni és az energia ki fog sülni a lehető legszebb módon. A stabil izgalmi szintnek viszont először fel kell épülnie, ehhez idő kell és fokozatosság.

Azt mondod, nem merünk felfedező útra indulni, teret adni a érzékiségünknek. A tabuk és elfojtások miatt rekedtünk meg alacsonyabb szinteken?

Nincs szexuális műveltségünk, a mai felnőtt generációval senki nem beszélgetett, nem voltak beavatások, nem ismertük meg a testünket, pedig a nők hatalmas szexuális erő birtokában vannak van és az lenne a cél, hogy fel merjék vállalni az izgalmukat, az élvezetüket, magukat. Ez nem csak az ágyra vonatkozik, hanem az élet minden területére.

2010-ben én alapítottam meg Magyarországon az első tudatos szexualitás központot, gondolj csak bele, akkoriban az “intimitás.hu” domain név még szabad volt. Ez sokat elárul, az emberek nem tudták miről van szó, senki nem állt bele. Volt olyan cikkem, amelynél az újság kihúzta az “extázis” szót… ez ma már nem így van, szerencsére azóta nagyot változott a világ.

Lassan kezd elhalkulni a sérült lány hangja, azé, aki hagyta magát, aki kibírta, aki csak azt adta, ami a férfinak tetszik. A felébredt nők már időt adnak és időt kérnek maguknak: az igazi befogadás csak ezután tud megtörténni. Ez a megadás művészete.

Te hogyan léptél rá erre az útra, benned nem volt szégyenérzet vagy félelem?

Dehogynem volt! Minden szakma képviselőjének végig kell járni az útját, mert aki csak tankönyvből tanít, az bizony nem hiteles. Évekig jártam képzésekre, tanultam a tantrikus kultúrát, végeztem külföldön is tanfolyamokat. Nagyon sok gyakorlat volt a szégyen feloldására, a szavak kimondására, az öngyönyör természetességére, hogy meg tudjam mutatni, leírni, oktatni ilyen módon is a szexualitást, ezeken mind végig kellett mennem, hosszú utat jártam be, nem adták ingyen.

Ha viszont ezt megérted és keresztülmész rajta - márpedig velem ez történt - akkor tényleg leolvad rólad minden, amit magaddal hoztál vagy amit a társadalom tanított és elvárt. Tudnunk kell, hogy ez önmagában egy nagyon tiszta energia! A szégyent és a bűntudatot az elmúlt évezredek tették rá, a kollektív hitrendszerek, amelyek teljesen áthatják az emberek gondolkodását. Én azért vagyok itt, azért beszélek róla és azért próbálom átadni minden mozdulatommal, mert megértettem, mert nem magyarázkodom, hanem önazonosan képviselem, nem csak az oktatásokon, hanem a saját legszűkebb környezetemben is.

Biztos sokan kérdezték - és itt megint csak felmerül a szemérmesség kérdése - hogy anyaként, a gyermekeid előtt ezt hogy vállaltad fel?

Két fiam és három lányom van, elég nagy korkülönbséggel mert két házasságból születtek, a lányok 24, 16, 11, a fiaim lassan harminc évesek. Sokan kérdezik tőlem, hogy mit szólnak a gyerekeim ahhoz, hogy ezt tanítom, ahogy a közösségi médiára is felteszem. Itt jön újra a szégyen, hogy “mit mutogatom magam”, mikről beszélek, de én így segítek feloldani a belső gátakat, így inspirálok. És miközben a közönség olykor szégyent érez, ott van mellette csodálat és kíváncsiság is.

A gyerekekre visszatérve, az első kérdés mindig az, hogy te hová helyezed magadban a szexualitás fogalmát. Mit jelent ez a számodra?

Annyit, hogy néha szeretkezel egy jót, netán “túlesel rajta” vagy élsz vele, mert gyermeket akarsz a világra hozni? Milyen mélyen és egyáltalán hol van a mindennapi életedben az erotika, ami a szexualitás felett álló magasabb energia?

Én egy buja édesanya akartam lenni és nem az öt gyermekem miatt, hanem azért, hogy önmagamhoz hű legyek. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy folyton a szexualitásról beszéltem, vagy meztelenül táncoltam volna a nappaliban. Egyszerűen csak természetesen viszonyultam magamhoz, a nőiségemhez, nem csináltam sem tabut, sem központi kérdést a szexualitásból, ez érzékiségből. Voltam, aki vagyok, nem öntöttem rájuk kéretlenül a nézeteimet, nem lovagoltam ezen, de válaszoltam nekik, amikor kérdeztek. Remélem látták, érezték rajtam, hogy könnyedén meg tudom élni a nőiségemet, nem okoz gondot a testem elfogadása, nem árnyékolom le a kisugárzásom az anyaság miatt. Nem jövök zavarba, nem szégyellem el magam, bennem mindez egy szép helyen van, ezt ők így “kapták meg” belőlem. Az intimitás nekem ebben is fontos volt. Mindig igyekeztem a napi közös étkezéseket például úgy beilleszteni a hétköznapokba, hogy minden más témában is lehetőségünk legyen a bensőséges együttlétekre.

Lényeges volt az is, hogy ne azt lássák, hogy én álnéven, “sutyiban”, vagy amíg ők iskolában vannak, más lakásokba járva végezzem a munkám. Nem tartottam volna jónak velük szemben sem, ha álcáznom kell magam, hiszen azt szeretném, hogy ők is felvállalják magukat minden helyzetben. A tudatos szexualitás és a kifinomult erotika a hivatásom, egyben a művészi hitvallásom, ami számomra, így a családom számára is egy küldetés. Ők is azt látják, hogy szakemberként keresnek fel az ügyfeleim, a klienseim és akik a termékeimet használják, ez egy magasabb nívót képvisel. Támogatást és tiszteletet kaptam tőlük és ezért nagyon hálás vagyok.

Öltözködés közben el szoktál fordulni?

Sosem fordulok el és nem azért, mert nem ez lenne az ösztönös mozdulatom egy ilyen helyzetben, de mindig emlékeztetem magam, hogy ez NEM szégyen - ez is egy üzenet a rendszeremnek, hogy szeressem magam, így ahogy vagyok. Érzed a különbséget? Attól, hogy látunk egy meztelen testet, az még nem feltétlenül szexuális eredetű inger. Csak a hitünk szerint szégyen, mert tabusítottuk, pedig ez csak egy emberi test, ami valljuk be, maga a csoda. Ha ránézel egy női testre, látod a történetét, a természet, az élet lenyomatait, misztériumát. Nem véletlenül ihletett meg annyi művészt és alkotót a női test ábrázolása, mert ez egy örök rejtély. Sosem fogsz tudni egzakt választ adni arra, hogy mi jelent egy női test. Ma már meg sem tudsz nézni egyet, még egy uszodai öltözőben is elfordulunk egymástól, mondván “minek nézed?”, pedig ott a természetes kíváncsiság, hogy milyenek is vagyunk!

Épp nemrégiben láttam egy nőiséggel foglalkozó sorozatot, ahol a nőknek tükröt adtak a kezükbe azzal, hogy vizsgálják meg alaposan a saját nemi szervüket, a kis- és nagy ajkak felépítését.

Látod én nem is szeretem így nevezni, mert már az ilyen jelzők is azt sugallják, hogy kialakuljon a nőkben egy megfelelési kényszer, hogy mekkora legyen. Inkább külső és belső ajaknak hívom, mert van akinél épp a belső ajkak a nagyobbak, ami akár hordozhat egy olyan üzenetet is, hogy az illető jobban szereti a szexet, gyönyör-orientáltabb, így a belső ajkai előre mutatják magukat, nem akarnak elbújni, nem rejtegetik magukat. Ha megnézed tükörrel, láthatod miről árulkodik a formája, hosszúkásabb vagy kerekebb, hogyan ereszkedett meg természetes módon, ezáltal is fel tudod venni vele a kapcsolatot.

Voltak olyan női csoportjaim, akikkel egy nagyon jól felépített program egyik állomásánál levetkőztünk egymás előtt. Hatalmas felszabadulást jelentett a nőknek, hogy szégyenérzet nélkül meg tudták végre nézni egymást. Meg is döbbentek sokan, hogy “jé, ilyen színű mellbimbó is van, és ilyen formájú mellek?”… míg az egyikünknek domború a Vénusz dombja, a másiknak lapos, ezek az adottságok ott vannak az orrunk előtt és nem hazudnak, mint a médiából áradó a deformált képek, torz valóságok.

Mutasd meg nekem ezeket a finom intim testápolókat és olajokat, mesélj, hogyan jöttek létre!

Nagy örömmel mutatom, mert épp most kapták meg az EU szabadalmat és büszke vagyok rájuk, egytől-egyig én terveztem őket. Az olajok, esszenciák varázslatosan hatnak az idegrendszerre, a hormonrendszerre, megnyitják az érzékeket. Volt egy olyan tanfolyamom, ahol párokat tanítottam az érintésre, akkor egy aromaterapeuta ismerősöm azt kérdezte tőlem, miért nem használok saját készítésű olajakat? Innen jött az ötlet. Először ezzel a szakemberrel együtt kezdtem el kísérletezni, elmondtam milyen illatot, milyen masszázsolajakat szeretnék, hogy legyen például édes, “holdszerű”, gyógyító energiájú ..mindig körülírtam, milyen hatást váltson ki, a nőiség melyik oldalát domborítsa. Így született meg egyebek mellett a “Hold fénye” vagy a “Végtelen ölelés”, utóbbi egy nagyon balzsamos illat.

Aztán ahogy teltek az évek és jött a pandémia, magam kezdtem kísérletezni az esszenciákkal. Ahogy egyszer sétáltam az erdőben egyedül, megcsapott az ibolya illata és ott valamilyen isteni kegyelemnek köszönhetően, megnyíltam az illatokra. Azt érzem, hogy ebben is vezetve voltam és ahogy számoltam a cseppeket, próbálgattam az illatok összetételét, úgy formálódtak ezek a termékek.

Itt van például ez a szívközpontra is ható mellmasszázs krém, damaszkuszi rózsát és narancsvirágot tettem bele. Férfiaknak is készítek illatokat, az egyikbe szantálfa, kardamom és tömjén esszenciát rejtettem, de vannak füstösebb, elegánsabb illatok is. Hálószobába való tér parfümöket is készítettem, stresszoldó, lazító afrodiziákumokat.

Használok muskotályzsályát, ylang-ylangot, pézsmamályvát, jázmint, mimózát, ezek mind megtekinthetők az intimlandia oldalon.

Minden olajhoz adok egy leírást, hogyan kell használni, mire való, milyen hatást vált ki. Előfordul, hogy panaszkodnak a nők, mert száraz a hüvelyük. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy olajozzák be, érintsék meg, kérdezzék meg, mire vágyik, törődjenek vele, szeressék!! Az arcunkra teszünk krémet, de az alsó ajkakra nem? Miért? Az nem ráncosodik, ott nem vágyunk a kényeztetésre? A természetes összetevőkből megálmodott női intim olajokat használhatjuk méhtisztításhoz, jóni masszázshoz, a melleink feszességének megőrzéséhez, szakrális női tevékenységekhez: mind egy befelé irányuló utazásra hív és az önszeretet felépítésében segít.