Kenéz Kíra: A tét
Nem valós
Csak puszta átok
S ti olvadó időt szántok
Hogy félelem rágja át
Magát keservesen
Rángó bőrötökbe izzadva
Nedvesen
És verejtékben kelve fel
Nem alél a reszketés
Kerék lendül
S a tét?
Még mindig kevés.
Nem valós csak
Rettenetes
Minden szöge kilencvenes
Homlokodon célkeresztben
Papíron az érdekedben
Oda fordulsz belenézel
Ágyút tömködsz falevéllel
Pisztoly dördül
És a tét?
Minden sörét irányt vét.
Nem valós csak
A fejedben
Emberlakta rejtekekben
Cseppben tenger, abban csepp
Cserben hagyott, langymeleg
Hagyod kezed így keresztben
Nem mozdítod
És a tét?
A tét már nem mozdul feléd.