Kenéz Kíra: A tét

Nem valós

Csak puszta átok

S ti olvadó időt szántok

Hogy félelem rágja át

Magát keservesen

Rángó bőrötökbe izzadva

Nedvesen

És verejtékben kelve fel

Nem alél a reszketés

Kerék lendül

S a tét?

Még mindig kevés.

Nem valós csak

Rettenetes

Minden szöge kilencvenes

Homlokodon célkeresztben

Papíron az érdekedben

Oda fordulsz belenézel

Ágyút tömködsz falevéllel

Pisztoly dördül

És a tét?

Minden sörét irányt vét.

Nem valós csak

A fejedben

Emberlakta rejtekekben

Cseppben tenger, abban csepp

Cserben hagyott, langymeleg

Hagyod kezed így keresztben

Nem mozdítod

És a tét?

A tét már nem mozdul feléd.