Híd a gyógyulástól a szenvedélyig- beszélgetés Éva MacPherson táplálkozási tanácsadóval

Éva MacPherson természetgyógyász és funkcionális táplálkozási tanácsadó, a Holistic Running Lifestyle megálmodójával

Összesen háromszor találkoztunk eddig az életünk során. Ez a negyedik.

Három különböző helyszín, három teljesen eltérő életszakasz, három képen. Az elsőn 1988-ban két kiskamasz lány baktat egymás mellett világmegváltó gondolatokkal Kunpeszér határában, “orvos-gyerekek” lévén valami egészségügyi rendezvény alkalmával. Nagy botokat szedtünk, erre jól emlékszem és arra is, ahogy a közelgő kollégiumi éveimet tervezgettem. A második találkozás már Budapesten történik, idő és tér: 2001, Attrium Hyatt szálloda. Élénk kék egyenruhában állunk, Éva az egyik felettesem, szigorú, de udvarias “multi-hangulat” és bár ez a küldetésem néhány hónapig is eltartott, akkor mégsem volt alkalmunk sok személyes beszélgetésre. A harmadik találkozásig aztán hosszú és tanulságos húsz év telt el mindkettőnk számára. 2020-ban aztán egy izgalmasnak ígérkező hormon workshopra jelentkeztem, reggeli gyakorlás, majd szünet és előadás. Az előadást Éva McPherson okleveles fitoterapeuta, funkcionális táplálkozási tanácsadó tartja (a férje nevét vette fel, így nem ismertem rá a programfüzetben), aki a hagyományos orvoslást a természetgyógyászattal ötvözve olyan csodálatos, többórás, átfogó tudást ad át nekünk, amit minden nőnek végig kellene hallgatnia. Utólag már bánom, hogy csak tavaly, 45 évesen fogtam fel először igazán, hogy mi történt velem hormonálisan a szülések után és mi történik most, a változókor küszöbén. Azóta Éva megalapította a Holistic Runnig Lifestyle intézményét, ahol az egészség és a teljes megújulás jegyében, egyénre szabott, komplex regenerációs programjával segíti a sportolókat és hozzá fordulókat. Munkamorálja nem változott, pontos időbeosztással, fegyelmezetten él, ugyanakkor megszűnt a stressz, a kimerültség, a külső céloknak való megfelelési kényszer. Ma egy gyönyörű, ragyogó nő libben a kamerám elé, teli a szívvel végzett munka és a saját életébe való megérkezés örömével, sugárzóan és mindenkit inspirálóan.

Azt mondtad inkább a jelenről akarsz beszélni, egy kicsit visszatekintve a főbb állomásokra.

Ami nagyon bennem van és szívesen mesélek róla az a jelenlegi helyzetem és hogy hol tartok most szakmailag, de persze fontos, hogy milyen út vezetett idáig. A legutolsó véletlen találkozásunk alkalmával a workshop-on tényleg nem volt lehetőségünk beszélgetni, így az elmúlt húsz évre is érdemes ránézni, bár most tényleg leginkább a jelen izgat és ezzel vagyok elfoglalva.

Igen, az előadásod előtt 2001 környékén láttalak utoljára, amikor én otthagytam a szállodát, ahol te felelős pozícióban vitted tovább a csapatot. Mi történt aztán?

Az utána következő években szépen lassan tönkrementem. Az állandó munkahelyi nyomás és az egyéni életemben bekövetkező tragédia oda vezetett, hogy pár évvel később autoimmun pajzsmirigybetegséggel diagnosztizáltak, mindezt az orvosok tényként közölték velem, ahogy azt is, hogy ez gyógyszeres kezeléssel és annak iszonyatos mellékhatásaival jár majd, amit néha kontrollálni kell és ennyi. Na akkor úgy döntöttem, hogy márpedig én ebbe nem nyugszom bele. Ezt persze megelőzte egy totális kétségbeesés, hogy mi lesz velem, ha nem tudnak rajtam segíteni, de hajtott a vágy, hogy meggyógyuljak. 2006-ban végeztem természetgyógyászként és fitoterapeutaként a betegségem intenzív szakaszában. Utána férjhez mentem, édesanya lettem és magam is évekig szedtem a pirulákat, de közben nem hagytam fel a tanulással. Rendíthetetlenül próbáltam találni valami kiutat és minél többet tudtam meg a pajzsmirigy működéséről és egyebek mellett az inzulinrezisztenciáról, annál inkább éreztem úgy, hogy ez nem elég.

Mi volt az első dolog, amire most azt mondod, bárcsak akkor tudtad volna?

Az első talán a felismerés, hogy a pajzsmirigy nem egyenlő azzal, hogy termel egy hormont, amit én majd beveszek egy kapszulában. Éveken keresztül szedtem a pirulát, ennek ellenére mégis rendre jöttek a mellékhatások, felpuffadt az arcom, vizesedtem, hajhullással, koncentrációs problémákkal küzdöttem. Évszakváltásokkor például olyan állapotokba kerültem az autoimmunitás által, hogy az ágyból sem tudtam felkelni. Azt persze megértettem, hogy az én pajzsmirigyem nem tud annyi hormont előállítani, amennyit kellene, így valóban szükség van valamennyi szintetikus gyógyszerre, de - és ez a legfontosabb - NEM ez az egy kommunikációs lehetősége van a pajzsmirigynek, hogy felvegye a kapcsolatot az emberi szervezettel. A folyamatos tanulásnak köszönhetően rájöttem és főleg megtapasztaltam, hogy ha az összes többit odarakom köré, ha felderítem a hátterét, a táplálkozásomat, az étrend kiegészítőket, a gyulladások okát, akkor megszűnnek a mellékhatások. A varázsszó a komplementer, vagyis az integratív gyógyítás. Nem azt állítom, hogy egyáltalán nincs szükség orvosi terápiára, de érdemes ezt felülbírálni és egyénre szabottan, természetes módszerekkel kiegészíteni. Ma már, funkcionális táplálkozás terapeutaként pontosan tudom hogyan kell a gyulladást eltüntetni, a hátterét felszámolni, a pajzsmirigyet támogatni.

Mikor döbbentél rá, hogy van számodra kiút és ezzel másoknak tudsz majd segíteni?

Volt egy hihetetlen élményem, ha úgy tetszik “ébredésem”, amit én vízválasztónak éreztem már akkor is, amikor megtörtént. Felvételt nyertem egy kurzusra a németországi Lahnsteinban működő híres Dr. Max Otto Bruker Intézetbe, ahol táplálkozásfüggő civilizációs betegségeket gyógyítottak kizárólag természetes gyógymódokkal, mint Kneipp-kúra, homeopátia, de elsősorban táplálkozásterápia. Ez egy nagy hagyományokra visszatekintő klinika, saját biokertészettel, ahol szakorvosok és olyan nagynevű táplálkozáskutatók, mint Prof. Werner Kollath is dolgozott. Tanulás és szemléletváltás szempontjából is hihetetlenül izgalmas élmény volt. Egyéni szupervíziót is kaptunk, így alkalmam nyílt megkérdezni az ottani orvosomat a Hashimotoról, aki azonnal visszakérdezett, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy ez a betegség valójában nem is létezik (?) Teljesen összeomlottam, az utolsó napot már alig tudtam végigcsinálni, aztán indult a vonatom a frankfurti repülőtérre. Koblenz pályaudvarán már sem ülni, sem állni nem tudtam, a vonat utat pedig a földön fekve hánytam végig a mosdóban, miközben egy anyuka vigyázott a csomagjaimra. A repülőtérre korán érkeztem és az volt a szerencsém, hogy csak este indult a járat. Fel sem tudtam volna szállni akkor, így vettem egy nyakpárnát, magamra kötöztem a laptop táskámat és lefeküdtem egy padra aludni. Elhatároztam, hogy ha a gép indulása előtt nem csökkennek a fájdalmak, szólok az egészségügyi személyzetnek. Amikor felébredtem már ment le a nap a hatalmas üvegtáblák mögött. Az a pillanat egy valóságos újjászületést jelentett nekem, valahogyan minden a helyére került. Hazajöttem és onnan kezdve tudtam, hogy ez az én utam, meg fogok gyógyulni és segíteni fogok másoknak is, itt kezdődött minden.

Mennyi ideig tartott a teljes gyógyulás?

Két év alatt eltűnt az összes göb, gyulladás és megszűntek a gyógyszerszedés mellékhatásai. A jelenlegi testalkatom, a sportteljesítményem, a hajam megerősödése mind annak az eredménye, hogy nem fogadtam el, azt, amit mondtak.

Ez a betegség gyökeres életminőség-romlással, időnként “teljes emberi roncs” állapottal jár. Fel kell ismerni, hogy a kulcs mindig a belső okok felderítése és kezelése orvosok és természetgyógyászok együttes munkájával.

A MEDIOS Klinikán, ahol most is dolgozom ugyanezzel a szemlélettel érnek el fantasztikus gyógyulásokat a bőrterápiában.

Nem álltál meg a saját gyógyulásodnál, másoknak is segíteni kezdtél, majd egészen speciális területekre eveztél, összehoztad a hobbidat a kutatómunkáddal és...

...és megszületett a szenvedély, a sportteljesítménnyel, főleg a futással egybefonódó táplálkozástudomány alapú kezelés.

Mesélj erről, hogyan jutott eszedbe ez az irány?

A saját bőrömön, majd a pácienseim gyógyulásain keresztül tapasztaltam meg, hogy micsoda ereje van a táplálkozásnak, ugyanakkor idő kellett ahhoz, hogy biztosan megtaláljam ebben a saját utamat és fel is vállaljam azt. Rájöttem, hogy engem rettenetesen inspirál a folyamatos kutatómunka, a tanulás, hiszen ez az, amit nem tudok megunni. A másik szenvedélyem mindig is a futás volt, hét éves korom óta ez a hobbim. A munkámban kellett egy irány, egy olyan speciális terület, ami igazi kihívásokat tartogat, amiben én lehetek a legjobb és nem csak egy a sok közül.

Ha jól értem, akkor így sokkal komplexebb feladatkört választottál magadnak, egy folyamatos tanulást, mindig újabb válaszra váró kérdésekkel, végülis a saját “közegedben”.

Óriási örömet okoz, hogy a pácienseim számára ugyanolyan szerelem a futás, mint nekem, így sporttársként is tudunk kapcsolódni. A futóknak ugyanúgy vannak kezelést igénylő betegségei, de az orvosi terápiák ezt nyilván nem integrálják a sporttal. Így lett a hobbim a kutatásaim bázisa is egyben, hiszen nagyon érdekel, hogy az egészségmegőrzés hogyan támogatja a sportteljesítményt. A Facebookon van egy zárt csoportom, ami jelenleg 2500 főnél tart, sehol nem hirdettem, a sportolók egymásnak adták tovább az elérhetőséget. Jelenleg itt osztok meg szakmai információkat, de szeretném az egészet egy olyan platformra átvinni, amelynek már a saját weboldalam az alapja, így oda már klubtagként lehet regisztrálni. Létrehoztam a Holistic Running Lifestyle-t, ami már a nevével is azt hivatott jelezni, hogy itt egy egészen speciális és összetett szemléletről van szó.

A lényegi célkitűzés, hogy a sportolás támogassa az egészséget, miközben az egészség fejlődése növelje a sportteljesítményt.

Mindezt a saját bőrömön is tapasztalom, mert csodával határos módon 41 évesen futottam a legjobb átlagomat egy 10 km-es városi versenyen, öt évvel később pedig 400 méter szintemelkedéssel annyi idő alatt futottam le a félmaratoni távot terepen, mint a nálam tizenévekkel fiatalabb sportolók a városban.

Hogyan fog felépülni a Holistic Running Lifestyle, mik a terveid?

A bemutatkozást, a legfontosabb tudnivalókat mindenki láthatja és a szakmai témák egy része is elérhető a nagyközönség számára, a komolyabb tartalmak viszont úgy vannak tematikusan megszerkesztve, hogy havi ezer forintért csak klubtagok érik el. Az adatbázis folyamatosan bővül, úgy tervezem, lesznek később emelt szintű prémium tagságok is, mint Podcastok és videók.

A videó és hanganyagkészítés megint egy olyan műfaj, ami kívülről talán könnyűnek tűnik, de valójában óriási munka van mögötte, neked mennyire jelent kihívást?

Nemrég kicsit belekóstoltam a videózás világába és tényleg nagyon nehéz. Egy vállalati sportprogramhoz kaptam felkérést motivációs videó-anyagok készítésére. Az edzéstervet a sportedző állítja össze, az összes többit pedig én tudom hozzátenni, ami a megfelelő napirendet, alvást és a táplálkozást jelenti. Megnéztem az első felvételeket és megállapítottam, hogy van hová fejlődnöm, de ez nem baj, mert rájöttem végre, hogy én így szeretnék tovább dolgozni, többféle módon: személyes találkozások, online konzultációk és szakmai tartalmak, akár audiovizuális eszközök segítségével. Az a csodálatos ebben, hogy mindig van min dolgozni és a megszerzett tudást azonnal vissza tudom forgatni, hasznos tudatbázissá tenni mások számára, miközben közvetlenül is monitorozhatom a hatékonyságot a saját páciensek visszajelzései alapján.

Több helyen is dolgoztál, több irányba indultál a szakmai életedben. Most érkeztél el arra pontra, hogy egyedül veszed a kezedbe az irányítást és csak a számodra kihívást jelentő feladatokat, helyzeteket vállalod el?

Mindig érdemes újra és újra felülbírálni, egy bizonyos távolságból szemlélni a mindennapjainkat, ez a szakmai életre is igaz. Egy idő után úgy éreztem szétforgácsolódom és ha nem tanulok meg keretet adni a konzultációknak és nemet mondani, el fogok veszni ebben. Sokan ugyanis mindenfajta rossz szándék nélkül visszaélnek a segítségnyújtással. Ha egy kezelés után akár hónapokkal a páciens levélben küldi a leleteit, kérdez és válaszokat vár, akkor én nem tehetem meg, hogy tiszta lelkiismerettel adjak tanácsot komoly egészségügyi kérdésekben. Ehhez nekem át kell tanulmányoznom a teljes anamnézist, összehasonlítanom a jelenlegi helyzettel és feltérképeznem újra mindent. Ez mind rengeteg időt és energiát vesz igénybe. Egy idő után túlcsordult a postaládám és úgy éreztem, itt a vége, elfogytam. Valószínűleg az volt nekem megírva, hogy az életem során mindkét végpontba eljussak, először üzletasszonyként, másodszor segítőként. A középpontot csak most találtam meg, segíteni úgy, hogy meg is tudjak élni ebből és az energiáimat átgondoltan beosztani, de nem vagyok egyedül, ma már egy kisebb csapat gyűlt körém, akik segítenek arculatot tervezni, digitális tartalmakat előállítani, miközben én úgy alakíthatom az időmet, hogy megmaradjon a heti két fix nap személyes konzultáció és két nap kutatómunka.

Hogyan építetted fel ezt a rendszert és mire számítson, aki hozzád érkezik?

Nagyon fontos, hogy először értenünk kell egymást. Az egészséges állapot visszaállítása és fenntartása nem úgy történik, hogy én adok két okos tanácsot és másnapra eltűnnek a panaszok. Sajnos jellemző az emberekre, hogy gyógyulni vágynak, de nem akarnak tenni érte. Az első lépés tehát a beszélgetés és annak a tudatosítása, hogy van egy kivezető protokoll, van megoldás, de ez legtöbbször egy két éves “projekt”, ehhez adom én a támogatást, a szakmai hátteret és a motivációt, hogy igenis lehet másképp. Én is átéltem milyen örömtelen élet az, amikor egy betegség miatt folyamatosan küszködünk.

Ha megnézzük azt, hogy bizonyos életkor felett hányan élnek így, túlsúllyal, hormonális betegségekkel, folyamatos életminőséget aláásó tünetekkel, akkor észre kell vennünk, hogy ez nincs rendjén. A kellő tájékoztatás hiánya, a helytelen protokoll, - akár már a fiatal lányok kezelésében - mind oda vezet, hogy később potenciálisan meddő, majd komoly nőgyógyászati problémákkal küzdő nők tömkelege tölti meg a rendelőket, továbbra is gyógyszerekre várva, pedig a gyógyulás sokkal természetesebb módon elérhető, persze ehhez idő és energia-befektetésre van szükség.

Önmagában már az is hosszú út, amíg az ember eljut egy (sokszor téves) diagnózison át a teljes állapotromlásig és kezdődik az újabb kálvária, egy újabb kör.

Eddig négy szemináriumot forgattam le, a célom, hogy ne kelljen nálam sem plusz díjakat kifizetni, sem ötször eljönni ahhoz, hogy elinduljunk egy tudatosabb úton. Három “Lifestyle”-csomag van előkészületben, az első arról szól majd, hogyan lépj rá az egészség felé vezető ösvényre. Táplálkozás-kiegészítők, receptek, napirendi pontok és így tovább. Ezek a háttéranyagok jól érthetően, lényegre törően fektetik le az alapokat, így azonnal használhatóak, gyakorlatba ültethetőek. Ezek után telefonon vesszük fel a kapcsolatot és hozzám már egy bizonyos szintű életmódváltáson átesett páciensek érkeznek, friss leletekkel. Itt kezdődik aztán az érdemi munka és az igazi változás. Ez így mindenkinek nagyon jó, nekem azért, mert nem kell mindent nulláról kezdenem, a páciensnek pedig azért, mert így tudja, mire számítson és érzi a saját felelősségét, a saját erejét is a gyógyulása során.

Ha számot kellene vetned az elmúlt húsz év tapasztalataival, eredményeivel, legyen szó akár a pajzsmirigy betegséggel küzdőkkel akár a sportolókkal, milyen üzeneted lenne a gyógyítás kapcsán, mire érdemes odafigyelni?

A kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő mennyiségű zavartalan alvás és a lelki egyensúly mellett talán az a legfontosabb, hogy probléma esetén ne elégedjünk meg a félmegoldásokkal, találjuk meg a megfelelő szakembert, akihez bizalommal fordulhatunk. Azért is preferálom először a telefonos beszélgetést, mert gyakran előfordul, hogy én magam ajánlok valaki mást, ha érzem, hogy ez nem az én kompetenciám. Maria Trebent idézném a saját szavaimmal, egyik kedvenc idézetemmel, mert számomra ez nagyon átfogóan jelképez mindent. Ő azt mondta, hogy mi emberek folyton rohanunk és küzdünk valami ellen, miközben folyamatosan kizsákmányoljuk magunkat. Azt gondoljuk ez a természetes, mi aztán mindent “kibírunk”, aztán amikor betegek leszünk, amikor valami “elromlik” ott bent, úgy érezzük ez más felelőssége, tegye rendbe az orvos, adjon gyógyszert és oldja meg. A lényeg és a legfontosabb, hogy a testünknek és a lelkünknek gondozásra van szüksége és ebbe tartozik bele minden, ami mozgás, alvás, mentális töltődés, pihenés, táplálkozás. A sport ne legyen se túl sok, se túl kevés, így lehet törekedni az egyensúlyra, máskülönben marad a szervezet kizsákmányolása és annak következményei.

Ha valaki például le akar fogyni, gyakran annyit tesz, hogy nem eszik rendesen, miközben elkezd ész nélkül edzeni, de ezzel ugyanúgy rosszat tesz, mint amikor túl sokat evett, keveset aludt és mozgásszegény életet élt.

El kell fogadnunk a tényt, hogy a testünknek, lelkünknek van egy működése - ha misztikusan is hangzik - léteznek felettünk álló erők. Az ember ennek a megnyilvánulása, kivetülése, nem uralhatja ezt, ugyanakkor mindenki felelős magáért és azokért is, akik szeretnék őt egészségben sokáig szeretni. Ha nem tartom tiszteletben mindazt amire a testemnek, lelkemnek és az elmémnek szüksége van, akkor az nem engem fog szolgálni.