Beszéljünk az állatokról!

Árucikként, eszközként, hozzávalóként tekintünk az állatokra, észre sem vesszük a szenvedésüket, csak a kiválasztott háziállatot tekintjük érző lénynek. Félrenézünk, ha kínok közt látjuk őket, de nem is akarunk látni: nem akarjuk látni, mi történik a színfalak mögött. Eszünkbe sem jutnak, amikor elfogyasztjuk őket, pedig ahogy Albert Schweizer mondta: “Mindaddig, amíg az ember ki nem terjeszti együttérzését minden egyes élőlényre, addig nem fog békére lelni.”..és ez csak egy megközelítés a sok közül. A Föld megmentéséért azzal tehetnénk a legtöbbet, ha véget vetnénk a nagyipari állattartásnak, -irtásnak. Többet tehetnénk így, mint amit teszünk minden más környezetvédő törekvésünkkel együttvéve. Hogy miért? Utána lehet olvasni, a válaszok ott vannak, mint ahogy a következmények is. Telma Lincoln énekesnővel és Gacsó Anikó szövegíróval beszélgetek a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztőként. Mindketten a növényi alapú táplálkozás és az állatvédelem elkötelezettjei.

Mi jelent számotokra a veganizmus, lehetséges egyáltalán röviden megfogalmazni a lényeget?

Telma: Számomra elsősorban a tiszteletet jelenti minden élőlény felé, az élet tiszteletét. Tiszteletet és egyben a lehetőséget, hogy megvédjük az állatokat a bántástól és kizsákmányolástól.

Anikó: A hiedelmekkel ellentétben a veganizmus nem annyit tesz, hogy nem eszünk húst vagy tojást és tejterméket. Ez egy állatjogi mozgalom, amely bojkottálja az állatok bármilyen módon történő használatát, amennyire ez megvalósítható. Számomra egy lelkifurdalás nélküli életet is jelent - noha más dolgok miatt nyilván érzek néha ilyet - de arra konkrétan emlékszem, hogy amikor áttértem a vegán életmódra, az hatalmas lelki felszabadulást és könnyebbséget jelentett. Mintha egészen addig egy olyan dologra lettem volna szocializálva, amelyet a lelkem mélyén soha nem tartottam helyesnek. Van egy kedvenc idézetem Ágoston Lászlótól, aki ezt csodálatosan önti szavakba: “A veganizmus szerintem óriási lépés az emberiség történetében. Az első olyan filozófia, amely nem a “hívőről”, hanem másokról szól. Nem ígér se mennyországot, se hetven szüzet, se megvilágosodást a jóságért cserébe. Tudtommal ilyen még nem volt.”

A vegán közösségeket mennyire látjátok elfogadónak? Minden kizárt számukra, ami nem összeegyeztethető a felfogásukkal vagy inkább a törekvésen van a hangsúly, az irányon, amelynek során valaki eljut a teljesen növényi alapú táplálkozáshoz és életvitelhez?

Telma: Szerintem változó, ennek is megvannak a fokozatai, ahogy az ember halad ezen az úton. Jellemzően épp az első szinteken lép fel düh és teljes ellenállás, amikor vegánként mindenkinek meg akarod mondani, hogy mi lenne a helyes. Idővel aztán valahogy kialakul egy nyugodt belső állapot, ahol felismerjük, hogy egymást segítve kell előrehaladnunk, mint egy közösség és nem a részletekre fókuszálva minősítenünk a másikat, hogy ki mennyire vegán (pl.: fogyaszt-e pálmaolaj tartalmú terméket, stb.).

Szerintetek miért merül fel annyiszor az erőszakosság a veganizmussal kapcsolatban? Természetesen nem az állatok vonatkozásában, hanem a nézetek hangoztatását, mikéntjét illetően. Tudom, hogy ez egyéntől, csoporttól is függ, mégis gyakran éri a vád a vegánokat, hogy erőszakosan és ellentmondást nem tűrően küzdenek éppen amiatt, hogy béke legyen, hogy együttérzés és elfogadás jöjjön létre az emberek részéről az állatok felé. Nem pont ez a szelídség veszik el, miközben azért harcolunk, hogy ne bántsuk őket?



Anikó: Melanie Joy amerikai szociálpszichológust és vegán aktivistát említeném meg itt, aki sok más dolog mellett nagyon sokat foglalkozik azzal, nehogy éppen az agresszív kommunikáció tántorítson el olyan embereket a veganizmustól, akik egyébként szeretik az állatokat és szívesen tennének is értük. Ő is azt hangsúlyozza, hogy az egészen apró, mondhatni kezdetleges törekvések - mint a húsmentes napok vagy éppen egy állati eredetű tejtermék váltása növényi tejre - is nagyon sokat jelentenek, ezért is fontos, hogy mindenki inspirálódhasson és ne veszítse el a kedvét. A vegánoknak elsősorban az a céljuk, hogy lehetőleg teljesen megszűnjön vagy minimalizálódjon az állathasználat, ilyen módon nem harcolni akarnak a nem vegánokkal, hanem éppen egy irányba nézni, ugyanazt látni.

Azt azonban mindenképpen be kell látni, hogy a nem vegán életmódnak rengeteg áldozata van. Az emberek tömegesen kínozzák és mészárolják az állatokat. Ha párhuzamot vonunk ebben az emberek -akár a gyermekek - bántalmazásával, abban sem tudnánk megengedők lenni. Vegán szemmel nézve a düh nagyon is érthető, de igen, sokszor kontraproduktív.


Telma: Azt hiszem azért is élheti meg egy nem vegán azt, hogy erőszakos a kommunikáció, mert van egy pont, amikor leesik a tantusz és “beüt a lelkiismeret”, mert rádöbben, hogy mi történik az állatokkal. Ezt egyfajta sokkhatáshoz tudnám hasonlítani, ami aztán belső meggyőződéssé szelídül. Tudatára ébredünk, hogy mennyi bántás és fájdalom húzódik meg a háttérben és csak annyit szeretnénk, hogy a másik is értse meg, tudjon róla és tegyen valamit, de falba ütközünk. A külvilágból pedig árad és árad az elkendőzés, az előírt vakság, végső soron a tudatlanság. A vegánság ilyen módon el is választható a növényi táplálkozástól, mert míg az egyik az élővilág fenntartásáért érzett elköteleződés megnyilvánulása, ami egy etikai alapú döntés, addig a másik mögött nem biztos, hogy ez áll, hiszen valószínűleg csupán egészségügyi megfontolásból születik. Nem annyira szeretem például a “vegán étrend” kifejezést sem, mert szerintem a kettő nem ugyanaz.

Azt mondják az ember nagyjából 1-3 hónap alatt képes átállni vagy alkalmazkodni új szokásokhoz. Melyek azok a területek a hétköznapokban, ahol a legtöbbet tudjuk tenni ebben a folyamatban?

Anikó: A növényi étrend ugyan nem azonos a vegánsággal, de mivel naponta 3-5 alkalommal eszünk, a leggyakoribb fogyasztói döntéseket természetesen az étkezésünkkel kapcsolatban hozzuk. A többi már szinte észrevétlen egyszerűséggel történik. Telmáéknak például rengeteg hangszerük van és magától értetődően találták meg azokat a helyeket, ahol nem állatbőr vagy lószőr felhasználásával készítik ezeket. Hasonlóképpen könnyedén rá lehet lelni a nyuszis logó mögött az állatkísérletek nélkül készített kozmetikumokra, de említhetném az állatkínzás-mentes programokat is. A legtöbb ember még mindig csak a hús- és tejmentes étkezésre asszociál, miközben olyan dolgokra nem gondol, hogy a kontaktlencsétől a párnatöltelékig vagy akár a bor előállításáig mindennek köze van az állatok használatához. Noha, ma már szerencsére szinte minden területen lehet találni vegán alternatívákat, így többek között az öltözködés vagy akár a lakberendezés témakörében is.

Telma: Az a nagyszerű ebben - azok számára, akiknek ez elérhető közelségben van - hogy, a piacokon és a gombamód szaporodó csomagolásmentes boltokban is szinte minden megtalálható az élelmiszereken át a háztartási cikkektől egészen a kozmetikumokig. Az emberek fejében sajnos még mindig az van, hogy “irány a szupermarket”, mert ott minden egy helyen beszerezhető.

Hozzáteszem, hogy szerencsére most már az ismert bevásárlóközpontokban is meg lehet találni azokat a termékeket, amelyek megvásárlásával kevesebbet ártunk a környezetünknek. Szerintem ezeket az apró dolgokat nem kell túldimenzionálni, sokan ott akadnak el, hogy csak a drága prémium vegán termékekre gondolnak, pedig az átállás sokkal egyszerűbben és olcsóbban is megoldható.

Ti a saját környezetetekben mennyire tartjátok fontosnak, hogy mások hogyan vélekednek erről?

Anikó: Magamtól nem szoktam felhozni a témát, hacsak nincs valami kérdés ezzel kapcsolatban. Olyan persze előfordult, hogy egy kerti partin én kértem, hogy legyen a sütőnek olyan része, amihez nem ért hús. Az ilyen helyzetekben általában elindul egy kérdéscunami, amit aztán vagy túlélünk vagy nem. Viccet félretéve, természetesen, ha alkalom adódik egy jó beszélgetésre, szívesen válaszolok mindenre. Az első egy-két kérdésből érzem, hogy érdeklődő vagy támadó-e az illető. Néha elég annyi, hogy “köszönöm, nem kérek tejet a kávémba” és a másik máris provokálva érzi magát és eszerint reagál. Ebből is látszik, hogy mennyire áthatja az életünket az állatok kihasználása, mert szinte nem is lehet úgy beszélgetni valakivel, hogy valami kapcsán ne merülne fel ez a téma.

Sokszor előfordult, hogy megdöbbentetek azon, mennyire láthatatlan még mindig sokak számára, ami az állatokkal történik?


Telma: Egy ismerősöm jut eszembe, aki áttért a növényi alapú táplálkozásra és mesélte, hogy sokáig azt hitte, hogy minden tehén úgy él, mint a Milka reklámokban, szabadon a hegyekben, boldogan. Fogalma sem volt róla, hogy a nagyipari állattartás hogyan működik a valóságban, hogy mennyi állatot érint és milyen szörnyűségeken kell keresztülmenniük. Ez az, amit elrejtenek a szemünk elől, hiszen, ha minden vágóhíd üvegfalú lenne, biztos vagyok benne, hogy az emberiség nagyobb része lenne vegán.

Anikó: Nekem is van saját élményem ezzel kapcsolatban, amikor már jó ideje vegetáriánusként (de még nem vegán módon) étkeztem és érzékeny is voltam erre a témára, egy vegán ismerősöm ecsetelni kezdte, miért nincs rendben a kecsketejjel készült nagyüzemi termékek előállítása. Emlékszem, hogy akkor teljesen lezártam, nem akartam meghallani, amit mond. Aztán később láttam egy filmet arról, hogyan veszik el a tejelő állatoktól a borjaikat, gidáikat, amikor azok még szopnának, és mivel én is abban az időszakban szoptattam a kisfiamat, nagyon megérintett. Így a tejtantusz is leesett végül.

Lehetetlenség lenne néhány bekezdésben beszélni minden problémáról, minden állatról, de ha már a tejnél tartunk, valamint a köztudatban ma is élénken élő “csupa erő, csupa izom, minden reggel tejet iszom” és ehhez hasonló szlogenekről, szeretném, ha elmondanátok, mi történik a közönséges szarvasmarhákkal?

Anikó: Kezdjük ott, hogy a tehenek tartása úgy zajlik, hogy létrejöhessen egy természetellenesen magas tejhozam. A közhiedelemmel ellentétben ezek a szegény állatok nem békésen legelészgetnek a mezőn. A megtermékenyítés művi módon történik. A tehenek szervezetét gyakorlatilag teljesen kizsigerelik, erőszakosan elletik őket, majd a borjakat rövid időn belül elveszik az anyjuktól, akik aztán - rövidke életük során - megint csak ugyanazt a gyors növekedést, “hízást” célzó tápot kapják, mint az anyjuk. A borjak mennek a vágóhídra, a nőstények pedig bekerülnek a rendszerbe, ahol őket is megtermékenyítik majd, ahányszor csak lehet és addig serkentik a tejtermelésüket, ameddig csak bírják. Ilyen körülmények között pár évnél tovább nem is maradnak életben. Néha állni is alig tudnak már, annyira hiányzik a kalcium a csontjaikból.

Telma: Az egész tejfogyasztás kultúrája és hagyománya nagyon erős, a propaganda pedig tovább segítette, hogy mindez ilyen léptékű nagyipari termelésbe menjen át. A háztáji gazdaság természetesen más, bár állatvédőként az én véleményem szerint az sincs rendben. A nagyipari termelés során tudnunk kell, hogy ahhoz, hogy ezek az állatok a körülményeik miatt kialakult fekélyek és egyéb durva betegségek ellenére is életben maradjanak, antibiotikumokkal nyomják tele a szervezetüket, ami aztán persze bekerül a kész termékekbe is.

Anikó: Valamiért azt hisszük, hogy a szarvasmarha egy érzéketlen állat, de amikor a borjakat elválasztják az anyjuktól, azok ugyanolyan fájdalmasan sírnak, mint a kisbabák. Az anyaállat napokig keresi a kicsinyét, magán kívül van, miközben az elapadó tej mennyiségét mesterségesen tartják fent, hatalmasra duzzasztott tőgyekkel a végletekig gyengítve az állatot. Arról nem is beszélve, hogy a gyógyszerek mellett nagy mennyiségű genny és vér is kerül a tejbe - ennek mértékéről literenként törvényi határozat is van - csak erről senki nem beszél... és ezek még “csak” a szarvasmarhák, de akkor hol van a többi állat?

Telma: Igen, óriási problémákat szült a világban, hogy többnyire teljes tudatlanság van a fejekben. Nemrégiben megosztottam néhány képet a kínai piacokon fellógatott, feldolgozott kutyákról. Természetesen ömlöttek a hozzászólások, hogy ez milyen borzasztó és úristen, miért kell ilyen posztokat feltenni. A többi emlős állat is ugyanúgy érez fájdalmat, mint az ember, ugyanúgy szenvednek és sírnak, ha bántják őket. Mitől jelentene mást mindez egy „háztáji” állatnál? Miért teszünk különbséget közöttük? Az általunk kizsákmányolt és felhasznált állatok, akiket betegen, legyengítve, majd gyógyszerekkel felpumpálva vágóhídra visznek, feldolgoznak, becsomagolnak és emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélnek, ugyanúgy szenvednek, rááadásul erőszakos halált is halnak.

Megállapíthatjuk, hogy az emberek nagy része nem rosszakarva, hanem inkább a neveltetés, a berögzült szokások és hagyományok miatt fogyasztja az állatokat? Illetve amíg hulladékot szelektálunk vagy bringával tekerünk az autó helyett, fel sem érjük ésszel, hogy a környezetünkben a legnagyobb károkat az állattartás okozza, csak éppen nincs a köztudatban, hogy mindez hová vezet? Mit gondoltok, mi lenne a leghatékonyabb módja annak, hogy érdemi változás történjen?

Telma: Amerikában nagyon jól látható, hogy azokban az államokban, ahol a média is támogatta a veganizmust, milyen gyorsan és hatékonyan sikerült változásokat elérni. Volt, ahol egyszerűen csak óriásplakátokat helyeztek ki a tejtermékek fogyasztása ellen vagy képeket mutattak be orángutánokról, akik elvesztették az élőhelyüket a pálmaolaj-ültetvények miatt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy az ott élő lakosság nagy százaléka néhány éven belül áttérjen a növényi alapú táplálkozásra. Nagyon jó lenne mindenhol elérni, hogy a kormányok megfelelően tájékoztassák az embereket és ha nem etikai, akkor legalább környezetvédelmi megfontolásból tegyenek lépéseket.

Milyen eredményeket, változásokat észleltek, akár az elmúlt egy évtizedben a növényi alapú étrend kapcsán?

Anikó: Természetesen nagyon sok minden történt. Ha a növényi étrendre gondolunk, tizenöt éve egy vegetáriánus legfeljebb rántott sajtot vagy rántott gombát tudott enni az éttermekben, esélytelen volt vegán ételhez jutni. Ma már jobbnál jobb helyeken ehetünk, vásárolhatunk. Arra is emlékszem, hogy az első vegán cukrászdákban számomra ehetetlen volt a süteménykínálat, ma pedig olyan fantasztikus desszertcsodák sorakoznak mindenhol, hogy csak ámulok.

Telma: Van, aki például velem ellentétben igényli az olyan élelmiszereket, amelyek a húst vagy a különféle tejtermékeket helyettesítik. Ebben is nagy előrelépés történt az elmúlt évtizedben. Természetes, növényi alapú összetevőkből is lehet olyan tápláló hamburgereket készíteni, hogy észre sem lehet venni a különbséget. Persze egészségügyi szempontból a legjobb a teljesértékű növényi étrend.

Anikó: Így van, fontos tudnunk, hogy a növényi ételek között is akadnak óriási különbségek. Ki kell hangsúlyozni, hogy ezek a sokszor szükségtelen adalékanyagokkal teli, más élelmiszereket utánzó termékek sem mutatnak jó irányt. Ebben is érdemes lenne edukálni az embereket, hogy igenis ugyanannyi finomság, egészséges, jófajta fogás elkészíthető egyszerűen zöldségek és gyümölcsök felhasználásával.

Nálatok annak idején mennyire zajlott könnyen az átállás?

Anikó: Nem az egyik pillanatról a másikra történt. Amikor már egy ideje vegetáriánus voltam és megérett bennem a nyitottság a veganizmus felé, akkor talált rám a “Vegan in Hungary” csoport. Ahogy olvasgatni kezdtem a bejegyzéseiket, némelyik hozzászólás hajmeresztőnek tűnt, például, ahogy azon elmélkedtek, hogy a fényképezőgépbe fűzhető film bevonata tartalmaz-e állati eredetű összetevőt. Én akkor még nagyjából ott tartottam, hogy meg tudom-e enni sajt nélkül is a pizzát. Teljesen elképedtem, másrészről viszont végre hasonlóan gondolkodó embereket találtam, akiknek nem kell magyarázni, hogy nincs rendben sem egy disznótor, sem az állatkert vagy egy cirkusz.

Telma: Én már középiskolás koromban érintetté váltam, amikor a bátyám vegetáriánus lett, gyorsan úgy döntöttem, én is az leszek, bár először nem is értettem az egészet, menő hóbortnak tűnt. Az állatok védelme alatt is csak a vadállatok megóvása volt a szemem előtt, eszembe sem jutott még akkor, hogy mindez a háziállatokra is vonatkozhat és egyáltalán minden élőlényre. Aztán a balett miatt visszatértem a vegyes táplálkozáshoz, mert elhitették velem, hogy az izomépítéshez húsra is szükségem van. Hat éve aztán, amikor megismertem a páromat, Gerit (G Ras, énekes, zeneszerző, aktivista, Szerk.) az állatok védelme a saját ügyemmé vált.

Hosszútávon szerintetek az etikai vagy az egészségügyi megfontolásból született döntés bizonyul erősebbnek?

Telma: Azt hiszem, ha az etikai része leesik valakinek, akkor már nincs visszaút, mégis könnyebb talán egészségügyi szempontok alapján hatni az emberekre. A harminc napos “Vegan Challenge” elnevezésű vagy a Veganuar kihívásokon is nyomon követhető az eredmény, ahogy a végén mindenki jobban érzi magát. A résztvevők a saját szervezetükön tapasztalják meg a kedvező változásokat, miközben rájönnek arra, hogy itt nem csak magokat lehet enni. Nem beszélve számtalan sikeres vegán élsportoló példaértékű teljesítményéről.

Végezetül ajánlanátok néhány vegán témájú filmet azok számára, akiket érdekel ez a téma?

Telma: Elsőként talán a “Cowspiracy - A fenntarthatóság titka”, ez a YouTube-on is fent van teljes egészében magyar felirattal, mint a film második része “Mi a fene az egészség?” címmel. De van egy viccesebb, dokumentumfilm formában készült alkotás, a “Carnage”, ami már 2050 körül játszódik és végig veszi az Egyesült Királyságban addig végbemenő változásokat a téma kapcsán. Szerintem ez egy emészthető, nagyon humoros, de ugyanakkor ébresztő jellegű film.

Anikó: Nagyon erőteljes filmek készültek már a témában. Mindenkinek látnia kellene a “Földlakók” (The Earthlings) vagy az “Uralom” (Dominion) című dokumentumfilmeket, nagyon megrázó mindkettő, a készítők kendőzetlenül mutatják meg a valóságot.

56 views0 comments

Recent Posts

See All